Banknote, Münze, Philatelie: június 2017

2017. június 16., péntek

Romania, Banca Naţională a României 5000 lei P107a, P107b

Romania, Banca Naţională a României 5000 lei P107a, P107b

Lucian Blaga, daffodil

Vine leave

watermark: "BNR" vertical and upright

Lucian Blaga, daffodil

Vine leave

watermark: "BNR" vertical and in italic

Lucian Blaga:

Lucian Blaga (Lámkerék, Szeben vármegye, Osztrák–Magyar Monarchia, 1895. május 9. – Kolozsvár, 1961. május 6.) román filozófus, újságíró, költő, író, dramaturg, fordító, egyetemi tanár

és diplomata, kimagasló kultúrember a két világháború közötti Romániában. 1936-tól a Román Akadémia tagja.

Ortodox pap kilencedik gyermekeként jött a világra. Habár tudott volna, 4 éves koráig nem beszélt. Az Autoportret (Önarckép) című versében így ír erről: "Lucian Blaga néma, akár a hattyú"Iskolaéveit először Szászsebesen német nyelvű iskolában kezdte, majd Brassóban, az Andrei Șaguna líceumban tanult tovább. 1914-ben beiratkozott a nagyszebeni teológiai szemináriumba, hogy elkerülje a besorozást az osztrák-magyar monarchia hadseregébe. 1917-től a bécsi egyetemen tanult filozófiát és ugyanitt doktorált 1920-ban.

Az erdélyi Tribuna újság közölt először verset tőle 1910-ben Pe țărm címmel, majd a Românul hozta le a Reflecții asupra intuiției lui Bergson című tanulmányát 1914-ben. Az első drámáját 1920-ban a Voința folyóirat közölte Zamolxe, mister păgân címmel. 1921-ben a Román Akadémia az Adamachi díjjal jutalmazta a debütálását. 1922-ben a kolozsvári egyetem először adta elő Zalmoxe című darabját, valamint ebben az évben nyomtatták ki először a verseit német nyelven.

1926-ig sok lapnál dolgozott úgy, mint szerkesztő és igazgatósági tag. Ebben az évben a diplomáciai szolgálatban dolgozott Varsóban, Prágában, Lisszabonban, Bernben és Bécsben, mint

követségi attasé. A Román Akadémia állandó tagjává választja őt 1937-ben. A bécsi döntés után Szebenben, majd Kolozsváron tart előadásokat. Szebenben adja ki 1943-tól folyóiratát Saeculum néven, s szerepet játszik a szebeni irodalmi kör megalakításában. 1948-ban eltávolították az egyetemtől, de továbbra is Kolozsvárott dolgozott könyvtárosként. 1960-ig a román kormány csak fordításokat engedélyezett neki. Az ekkor írt verseit majd csak halála után közölték. 1956-ban irodalmi Nobel-díjra jelölte Rosa del Conte és Basil Munteanu de a román kommunista kormány minden szempontból ellenezte ezt, mert idealista filozófusnak tartották, és versei egészen 1962-ig be voltak tiltva. A román kormány követeket küldött Svédországba, hogy tiltakozzanak a jelölés ellen. 1961. május 6-án halt meg rákban, és születésnapján, 9-én helyezték örök nyugalomra szülőfaluja temetőjében.