Banknote, Münze, Philatelie: február 2017

2017. február 24., péntek

Magyarország 20, 50,100 Pengő A Vörös hadsereg Párancsnoksága (Red Army) 1944 Remark Issued during Russian Army Occupation in WWII

1944-ben, Magyarország szovjet megszállásakor a Vörös Hadsereg fedezet nélküli papírpénzt adott ki az ellenőrzése alatt álló területeken. Ezek a bankjegyek gyenge minőségűek voltak, és súlyosbították a pengő inflációját.

A II. Világháború európai történései mély és tragikus nyomokat hagytak az akkor élt generációk életében. Bár Magyarország területét a hat évig tartó harci események „csak” mintegy nyolc hónapig sújtották, a pusztítás és emberveszteség katasztrofális volt. A „felszabadító” szovjet csapatok 1944 szeptemberében érték el előbb a visszacsatolt Kárpátalja, majd a trianoni Magyarország határait. Ehhez az eseményhez köthető a magyar pénztörténet egy sajátos fejezete, a „Vöröshadsereg

Parancsnoksága”szükségpénzek forgalomba kerülése hazánk területén. Létjogosultságát a háborús helyzetre vonatkozó nemzetközi egyezmények, így a genfi (1899) és hágai (1906) szabályozták, miszerint a hadműveleti vagy megszállt területeken a hadsereg ellátására szükséges javakért, szolgáltatásokért készpénzzel vagy elismervénnyel kellet fizetnie az idegen katonai alakulatoknak. Más kérdés, és messzire vezetne annak taglalása, hogy ez az elv a gyakorlatban hogyan valósult meg, vagyis miért fizettek és hogyan. A szovjet politikai vezetés is így járt el az általa elfoglalt országokban, így többek között Lengyelországban, Csehszlovákiában, Romániában és Magyarországon is. A berendezkedő katonai adminisztráció hozta magával ezeket az előre legyártott „bankjegyeket”. A Szovjet Arcvonal Politikai Osztálya az ellenőrzése alá került területeken, így először Bács-Kiskun, Csongrád, Békés, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok megyékben röplapokon és plakátokon adja tudtul a magyar lakosság számára 2. sz. parancsát, amely szerint:

„… Magyarország területén a magyar pengőn kívül szabad forgalomban van a Szovjet Katonai Parancsnokság által kibocsátott pengő is. A fent említett pénznemek árfolyama a következő: egy hadipengő egyenlő egy magyar pengővel. Minden állampolgár, minden hatóság, ipari és kereskedelmi vállalat köteles ezeket a pénznemeket elfogadni, megtartva azokat az árakat, amelyek érvényben voltak akkor, amikor a Vörös Hadsereg csapatai Magyarország területére léptek”.

Ennek megtagadása valamint hamisításuk esetére haditörvények szerinti szankciókat helyezett kilátásba mindenütt a mindenkori megszálló hatalom, melyet a pénzjegyeken fel is tüntetett. Háborús (ellenséges) szerepünknek megfelelően, mintegy demonstrálva azt, a csehszlovák és lengyel hadipénzektől eltérően - ahol utaltak az illető ország nevére is -, Románia és Magyarország esetében ezt nem tartották fontosnak. Ezeknél a pénzeknél mindössze csak a nyelv és a pénznem utal hovatartozásukra.

A fedezet nélküli „Vöröshadsereg Parancsnoksága”szükségpénzek 1944. szeptember 23-tól 1945. február 28-ig voltak érvényben, illetve „hivatalos” forgalomban gyakorlatilag az egész ország területén. Az ugyanilyen funkciójú csehszlovák pénzeknél már volt szó azoknak a magyarokéval való szembetűnő stiláris hasonlóságáról, így azok ismertetése ismétlésnek tűnne. Az egyes címletek bemutatásánál tehát csak a jelentősebb eltérésekről lesz szó. A bankjegyeket viszonylag jó minőségű, vízjeles papírra, ofszet technikával nyomták. Elő-hátoldalukon egyaránt feltüntették a „VÖRÖSHADSEREG PARANCSNOKSÁGA” utalást, továbbá betűvel és számmal is megismétlik az értékjelzést, képi ábrázolás egyiken nincs. Valamennyi címlet előoldalán szerepel az elfogadásra, valamint a hamisításra utaló figyelmeztetés. A kibocsátási év: 1944. A nyomatok egyszínűek, kivételt - ahol van -, csupán a sorozat és sorszámok egységes vörös színe képez. Talán követve a Magyarországon „szokványos” címleteket, az alábbi névértékű papírpénzek kerültek kibocsátásra: 1, 2, 5, 10, 20, 50, 100 és 1000 pengő.

A kibocsátott pénzmennyiségre csupán a sorozatok betűiből illetve a hatjegyű sorozatszámokból lehet következtetni, pontos adatok tudomásom szerint nem ismertek. Az illusztrációként bemutatott példányok gyűjteményem darabjai, természetesen ezeken kívül más kollekciókban még számos változat előfordulhat illetve ismert. A csehszlovák pénzjegyeknél gyakori SPECIMEN, azaz MINTA változat nem ismert egyik címletből sem.

Ausztria 10, 100 korona 1922 P75, P77, Oesterreichisch-ungarische Bank, österreichische Geschäftsführung (Austrian Management)

Ausztria 10, 100 korona 1922 P75, P77, Oesterreichisch-ungarische Bank, österreichische Geschäftsführung (Austrian Management)

SPECIAL THANKS: VIKERI

:)

Ausztria 2 korona 1919 Oesterreichisch-ungarische Bank P50 DEUTSCHÖSTERREICH felülbélyegzés

Ausztria 2 korona 1919 Oesterreichisch-ungarische Bank P50 DEUTSCHÖSTERREICH felülbélyegzés

2017. február 21., kedd

Flavius Claudius Constantius Gallus centenionalis, 351-354 Sirmium mint

Flavius Gallus (teljes nevén Flavius Claudius Constantius Gallus) a Constantinus-dinasztia tagja, a Római Birodalom keleti részének caesarja. 325-ben vagy 326-ban született az itáliai Massa Veternensis városban (ma Massa), 354-ben Polában kivégezték állítólagos hivatali túlkapásai miatt. Az I. Constantinus fiai által rendezett családirtást csak Flavius Iulius Constantius két fia, Gallus és Iulianus élték túl, valószínűleg azért, mert még túl fiatalok voltak a tisztogatási időszakban, illetve Gallus ifjúkorában olyan beteges volt, hogy azt gondolták, nem éri meg a felnőttkort. Constantinus egyik fia, II. Constantius később kirakathivatalba helyezte, tényleges hatalom nélkül, majd rövid időn belül perbe fogta és kivégeztette. Hasonló sors várt volna öccsére, Iulianusra is, aki azonban fellázadt légiói élén végül is megdöntötte I. Constantinus utolsó fiának uralmát.