Magyarország 20, 50,100 Pengő A Vörös hadsereg Párancsnoksága (Red Army) 1944 Remark Issued during Russian Army Occupation in WWII
1944-ben, Magyarország szovjet megszállásakor a Vörös Hadsereg fedezet nélküli papírpénzt adott ki az ellenőrzése alatt álló területeken. Ezek a bankjegyek gyenge minőségűek voltak, és súlyosbították a pengő inflációját.
A II. Világháború európai történései mély és tragikus nyomokat hagytak az akkor élt generációk életében. Bár Magyarország területét a hat évig tartó harci események „csak” mintegy nyolc hónapig sújtották, a pusztítás és emberveszteség katasztrofális volt. A „felszabadító” szovjet csapatok 1944 szeptemberében érték el előbb a visszacsatolt Kárpátalja, majd a trianoni Magyarország határait. Ehhez az eseményhez köthető a magyar pénztörténet egy sajátos fejezete, a „Vöröshadsereg
Parancsnoksága”szükségpénzek forgalomba kerülése hazánk területén. Létjogosultságát a háborús helyzetre vonatkozó nemzetközi egyezmények, így a genfi (1899) és hágai (1906) szabályozták, miszerint a hadműveleti vagy megszállt területeken a hadsereg ellátására szükséges javakért, szolgáltatásokért készpénzzel vagy elismervénnyel kellet fizetnie az idegen katonai alakulatoknak. Más kérdés, és messzire vezetne annak taglalása, hogy ez az elv a gyakorlatban hogyan valósult meg, vagyis miért fizettek és hogyan. A szovjet politikai vezetés is így járt el az általa elfoglalt országokban, így többek között Lengyelországban, Csehszlovákiában, Romániában és Magyarországon is. A berendezkedő katonai adminisztráció hozta magával ezeket az előre legyártott „bankjegyeket”. A Szovjet Arcvonal Politikai Osztálya az ellenőrzése alá került területeken, így először Bács-Kiskun, Csongrád, Békés, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok megyékben röplapokon és plakátokon adja tudtul a magyar lakosság számára 2. sz. parancsát, amely szerint:
„… Magyarország területén a magyar pengőn kívül szabad forgalomban van a Szovjet Katonai Parancsnokság által kibocsátott pengő is. A fent említett pénznemek árfolyama a következő: egy hadipengő egyenlő egy magyar pengővel. Minden állampolgár, minden hatóság, ipari és kereskedelmi vállalat köteles ezeket a pénznemeket elfogadni, megtartva azokat az árakat, amelyek érvényben voltak akkor, amikor a Vörös Hadsereg csapatai Magyarország területére léptek”.
Ennek megtagadása valamint hamisításuk esetére haditörvények szerinti szankciókat helyezett kilátásba mindenütt a mindenkori megszálló hatalom, melyet a pénzjegyeken fel is tüntetett. Háborús (ellenséges) szerepünknek megfelelően, mintegy demonstrálva azt, a csehszlovák és lengyel hadipénzektől eltérően - ahol utaltak az illető ország nevére is -, Románia és Magyarország esetében ezt nem tartották fontosnak. Ezeknél a pénzeknél mindössze csak a nyelv és a pénznem utal hovatartozásukra.
A fedezet nélküli „Vöröshadsereg Parancsnoksága”szükségpénzek 1944. szeptember 23-tól 1945. február 28-ig voltak érvényben, illetve „hivatalos” forgalomban gyakorlatilag az egész ország területén. Az ugyanilyen funkciójú csehszlovák pénzeknél már volt szó azoknak a magyarokéval való szembetűnő stiláris hasonlóságáról, így azok ismertetése ismétlésnek tűnne. Az egyes címletek bemutatásánál tehát csak a jelentősebb eltérésekről lesz szó. A bankjegyeket viszonylag jó minőségű, vízjeles papírra, ofszet technikával nyomták. Elő-hátoldalukon egyaránt feltüntették a „VÖRÖSHADSEREG PARANCSNOKSÁGA” utalást, továbbá betűvel és számmal is megismétlik az értékjelzést, képi ábrázolás egyiken nincs. Valamennyi címlet előoldalán szerepel az elfogadásra, valamint a hamisításra utaló figyelmeztetés. A kibocsátási év: 1944. A nyomatok egyszínűek, kivételt - ahol van -, csupán a sorozat és sorszámok egységes vörös színe képez. Talán követve a Magyarországon „szokványos” címleteket, az alábbi névértékű papírpénzek kerültek kibocsátásra: 1, 2, 5, 10, 20, 50, 100 és 1000 pengő.
A kibocsátott pénzmennyiségre csupán a sorozatok betűiből illetve a hatjegyű sorozatszámokból lehet következtetni, pontos adatok tudomásom szerint nem ismertek. Az illusztrációként bemutatott példányok gyűjteményem darabjai, természetesen ezeken kívül más kollekciókban még számos változat előfordulhat illetve ismert. A csehszlovák pénzjegyeknél gyakori SPECIMEN, azaz MINTA változat nem ismert egyik címletből sem.









Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése